/Exo/ 8. rész [VÉGE]

Terv a következő: Suho felcsalja magához Jaejoongot, egy kávéra, felmennek a tetőre, és ott beszélgetni kezdenek, mi pedig közre fogva megöljük.
Eddig csak annyi van meg, hogy meg lett a kilenc őrző akik védik Joongot. Abból hármat Én öltem meg. Joong pedig nem vette észre, mert ugyan úgy felhőtlenül beszélget Suhoval.
-Kicsit túl jó színész! - morgom, mert láttam, hogy zavarba jött amikor mondott neki valamit az a dög.
-Ejh, apuci féltékeny! - kuncog Chanyeol.
-Nálad féltékenyebb tuti nem vagyok! Baekhyunt is még a széltől is óvtad. - néztem rá. Vörös lett a feje.
-Én és Baek? Az kizárt! - hisztizik.
-Hát pedig de! A fa párt alkotott nekünk, de olyat aki nem viszi tovább az erőnket, ezért lettünk mind buzik. - mutatok rá a lényegre.
-A buzi szó kicsit morbid. - mondja Kyungsoo.
-Akkor bocs! - legyintek. Kyungsoo felsóhajtott és rám hagyta.
Én egyetlen pasit szeretek és az Suho, szóval tuti nem vagyok buzi, mert más pasik nem mozgatnak meg. Ott van példának okáért, Jongin. Egyszer lekapott, amikor vitatkozni kezdtem vele, hogy tuti nem vagyok buzi. Hát akkora nyakast kapott, hogy csoda, hogy a feje a helyén maradt. Mert elkapott még az undor is miatta.  Viszont, Suhonak elég volt egy mosolya vagy csak ha elment mellettem és hozzám ért, máris megborzongtam, és harcra kész voltam. Gondolom ilyen lehet a szerelem. Vagy ez maga a szerelem.
-Indulnak! - hoz vissza Kyungsoo hangja a valóságba, mi pedig készen állva tetőn át ugrálva mentünk Suho lakásához, és rejtőztünk el.
Majd egy órát vártunk, amikor végre kinyilt az ajtó, Suho jött ki először, hogy kitámasztja az ajtót. -De szép innen minden! - hallottam Jj hangját.
-Este, amikor egyedül akarok lenni, mindig feljövök ide, és nézem a csillagokat. - mondja Suho elgondolkozva.
-Szeretsz egyedül lenni? - fordult hozzá Joong.
-Néha, amikor túl sok minden szakad rám. Mostanában Kris miatt járok ide többször fel. - testem megfeszült, tudom, hogy hazudni fog, de... fáj! Régen tényleg mindig ide járt fel, sokszor láttam, hogy itt van fent.
-És miért? Persze ha szabad tudnom. - mondja Jae.
-Azt hiszem... szerelmes vagyok belé, de Ő... szóval... őt nem érdeklem. - mondja Suho. -Ő nem buzi, hogy a szavaival éljek. - fintorog Suho. Kis gonosz!
-Hát, ez peh! Nem érdemes vele foglalkozni szerintem. - mondja Joong, és magához fordítja Suhot. -Velem elfelejtheted Őt, boldoggá teszlek, bármit megkapsz, amit csak kérsz! - fogja meg Joong Suho arcát, én pedig vörös fejjel néztem mit tesz. Megcsókolta! Suho pedig hagyta, aztán hirtelen Joong összerándult, majd hatalmas szemekkel eltávolodott Suhotól, és vér buggyant Ki az ajkán, kezét pedig remegve a mellkasához emelte, ahol egy nagy lyuk volt. Jaejoong szíve pedig Suho markában volt! Mindenki le volt teljesen döbbenve, mert nem így volt megbeszélve, hanem úgy, hogy Jongin fogja hátulról lefogni, aztán én pedig megölöm.
-Ezt azért mert bántottad a családom! És megöltél engem! Ezzel fájdalmat okozva Krisnek! És érte ölök, pont mint a fiúkért! - mondta Suho határozottan. Joong a mondat végére holtan esett össze, Suho pedig a földre dobta a még enyhén dobogó szívet. Mindenki elő bukkant, Chanyeol pedig egyetlen szikrával lángra lobbantotta Joong testét, mellé dobta még a szívet és úgy néztük, ahogy pillanatok alatt porrá vált.
-Suho! - fogtam meg a kezét.
-Jól vagyok. - néz rám.
-Biztos? - kérdi Luhan.
-Igen. - bólint.
Végül, minden helyre jött, Én és Suho boldogan élünk, dolgozunk, a többiekkel együtt, és az olyan emberekkel foglalkozunk, akiknek ereje van. A Fa helyre jött, Joong eltűnt, remélem ezek után már semmi gond nem lesz.
-Megyünk? - fogja meg a kezem Suho.
-Persze. - néztem rá mosolyogva, lehajoltam és adtam neki egy csókot, majd előre engedve bezártam az ajtót, a közös életünk ajtaját, és ezzel lezártam életünk ezen szakaszát! Új fejezet készül, amit már mi alkotunk. Ketten, együtt, örökre!

/Exo/ 7.rész.

Másnap reggel, rosszul voltam. Azt hittem kiszakad a mellkasom, alig bírtam kibotorkálni a fürdőbe, és levegőt is alig kaptam.
-Kris! - hallottam Chanyeol hangját. Megfogtam a láncom.
-Itt vagyok. - nyöszögtem.
-Szarul vagyok, Baekhyun is, Kai is, tegnap Luhan itt volt, azt mondta, Joong, járkál a két világ közt. És úgy látszik, csinált valamit, mert egy Főnix jel van a mellkasomon! - a Főnix részt visitotta. Azonnal megnéztem a mellkasom, amin egy sárkány volt.
-Francba! - néztem a tükörbe. Suho állt az ajtóban, mellkasát fogva. -Megint csak francba. - fordultam meg.
-Ki vagy? - hirtelen egy víz tégely fogott közre, és kezdet szorítani.
-Suho, engedj el! - nyögtem fel. Egyik kezét felemelte és a vízből, maszk szerű forma alakult ki az orrom és a szám előtt.
-Amíg el nem mondod ki vagy, addig nem. És szét kínozlak. Szóval beszélj! - még szorosabra fogta körülöttem a vizet.
-Rendben... elmondom... csak engedj el. - kapkodtam a levegőt. Elengedett, Én pedig földre rogytam, és mesélni kezdtem...

-Akkor... te most a jövőbeli Kris vagy? - ült velem szemben.
-Igen. - bólintottam.
Megfogta a fejét, és morgott egyet.
-Akkor azok a képek... rólad... meg a másik Világről, nem egy sima álom? - felkaptam a fejem. Nem lehet!
-Mi? - feltérdeltem, és úgy néztem rá. -Te? Emlékszel? - kérdeztem.
-Nem tudom. Egyik este azt álmodtam, hogy valaki leszúrt. Láttalak téged, meg ahogy sírsz, erre keltem fel. Aztán lassan minden este ilyen kettőnekkel közös álmaim voltak, végül megjelentél Te. Azóta ki vagyok idegileg, mert érzek valamit, de, hogy mihez kössem, azt nem tudtam. És erre jössz ezzel, fejemben pedig minden újra lepereg, és Én..
Fogtam az arcát, és megcsókoltam. Nem tudom, hogy hogy lehet ez, de nagyon örülök neki. Még ha nem is Ő az, csak emlékszik, de örülök.

-És akkor most mi lesz? - kérdezte pár perc múlva. Velem szemben ült hátat az ajtónak támasztva, térdén az álla, én ugyan úgy, csak én a zuhany kabinnak vagyok dőlve, lábaim kinyújtva.
-Nem tudom. Azt se tudom, a Fa miért adta oda neked az Én Suhom emlékeit, nem tudok átmenni hozzá, azt viszont igen, hogy itt vagyok, kaptam egy új esélyt arra, hogy rendbe hozzam amit annó elcsesztem, erőnk pedig nőtt, azért jelent meg a jel a mellkasunkon. És veled vagyok. - néztem rá.
-Mikor lettél ilyen puhány? - fél oldalasan elmosolyodott, és hozzám mászott. Az ölembe ült, homlokát az enyémnek döntötte
-Amikor a karjaimban haltál meg. - mondtam.
-Sajnálom, hogy így történt.  - mondta bigyedt ajkakkal. Puszit adtam neki, aztán eltoltam.
-Van egy tervem. - mondtam.
-Mégis miféle terv? - úgy szeretem ha értetlenül néz, aztán leesik neki, miről is lenne szó.
-Hogy megöljük Jaejoongot...

Tervemet felvázoltam mindenkinek, Suho mondta, hogy Ő lesz a csali, mi pedig intézzük a piszkos munkát. Chanyeol pedig totál bezsongott, mert ereje nagyobb lett. És, még uralni is tudta rendesen. Szóval ez haladás. Az biztos, hogy mi, most hatalmas előnyre tettünk szert, és ezt Jaejoong nem tudja, ezt kihasználva, bejutást kapunk a fához, és megszabadulunk a szörnyű kígyó démontól.

-Téged fog figyelni szerintem. És érezni is érez. Szóval valahogy elkell bújnod. - mondta Suho.
-Sok szerencsét fiúk. - jelent meg az Én Jonginom.
-Jongin! - néztem rá.
-Luhan látta mi lesz, azt mondta, jó terv, de vigyázatok, először a figyelőket iktassátok ki. Aztán szabad a pálya. Jó volt melletted harcolni Kris. - mosolyogva bicentett.
-Veled is Jongin. - hajoltam meg. Mire felegyenesedtem eltűnt.
-Wow, ilyen jó pasi lesz belőlem a jövőben? - szólalt meg Jongin.
-Semmit se változtál. - nevettem el magam.
-Hát na. - húzta ki magát.
-Menjünk. Ideje kiiktatni a zavaró tényezőt. - vertem nyakon, és intettem mindenkinek, hogy induljunk.
-Kris! - szólt Suho.
-Mondjad. - fordultam felé.
-Vigyáz magadra. - fogta meg az ingem és lehúzott egy csókra.
-Ezt inkább nekem kéne mondanom, neked. Vigyázz magadra. És légy jó színész. - újra megcsókoltam. -Szeretlek. - suttogtam neki,  és eliszkoltam. Ilyenkor mindig kötekedni szokott velem, ha nagyon véletlen, Én mondom ezt a bizonyos szót.
-Harcra fel! - kurjantott Jongin. Kyungsoo csak megrázta a fejét, és hátba vágva taszított rajta egyet, hogy mozduljon már. Én elmosolyodtam, és lelkileg felkészültem mindenre.

/Exo/ 5.rész.

Szerintem, Suho csajnak készült, csak végül pasi lett.  Fél órát rohangált a fürdő és a szobája közt. Mint egy nő. Már halálra birizgáltam a pokróc szélét, amivel a múltkor betakartam, mire kész lett. 
Nem ilyennek ismertem meg,  amikor járni kezdtünk. Vagy lehet ezt az Énét elnyomta, mert túl sokat piszkáltam azért mert túl csajos? Nem tudom, lehet. Aztán láss csodát, egyetlenem harci díszben állt meg előttem.
-Kész vagyok. - mosolygott. Sima farmer, fekete póló, rajta egy ing, baseball sapi. Jól állt neki.
-Akkor menjünk. Csak lesz valami jó film ma. - álltam fel.
Igen, állíthatom, hogy már nem az a Kris vagyok aki voltam ebben az időben.
A mostani 2012-es változatom, nem kezdene beszélgetni vele,  nem venne neki fagyit -amit mellesleg magamnak is vettem -, és nem lenne kedves. Undok, morcos és kötekedő lennék. Hmm, változtam.
-Mi a teljes neved? - kérdezte úton a kivetítő teremhez.
-Wu Fan. - és elnevette magát. Először is ez volt, most se maradhatott ki.  Sokan kiröhögtek a nevem miatt a suliban, és mivel Kanadai vagyok, Kris becenevet választottam.
-Érdekes név. - kuncogott. -Mi Fán... terem az alma. - újra elnevette magát.
-Hülye poén. - néztem rá hunyorogva.
-Oké, igaz. Bocsi. - harapott az alsó ajkára kuncogva, de persze én is elmosolyodtam.
Nem tudom, hogy tudnak ilyen gagyi filmre milliókat kiadni, még a nevét se jegyeztem meg, majd nem elaludtam rajta, és túl hamar fogyott el a nasi, ezért éhes lettem, így elrángattam Suhot egy étterembe.
Ott vitatkozni kezdtünk egy sort, hogy mit vegyünk enni, mert mind a ketten másat akartunk megkóstolni, de így hogy csak kicsit rendelni belőle, nem valami jó.
Hamar el fogyik, és újra vitatkozni kezdenénk melyik is volt a jobb, és abból rendeljünk még. 
Egy módon tudtam csak rávenni, hogy legyen mindkettő, mert így akkor nem kapunk össze melyiket együk előbb, plusz egy harmadik, egyszerűen, megcsókoltam.
-Mind három, és hallgass. Oké? - engedtem el a tarkóját. Akkora szemekkel pislogott, hogy azt hittem kiesik a szeme.
-Oké. - sóhajtott fel. Jó a meggyőző képességem.
Csendben ettünk, Én Suhot néztem, aki el volt gondolkodva, Ő meg evett.
-Most leblokkoltál? Azt hittem neked is bejövök, mint Te nekem. - mondtam halkan.
 Fő a színészkedés, amúgy is tudom, hogy oda-vissza van tőlem.
-Csak fura, hogy valaki így nyomul rám. Nem vagyok hozzá szokva, hogy bárki, nyilvánosság előtt lekapjon. - nézett rám.
-Nem látott senki. - hajoltam a füléhez. -És túl csábító volt az ajkad ahhoz, hogy ne kapjak az alkalmon. Nézd el nekem, hogy nyomulok, csak túlságosan tetszel, és így nem túl könnyű melletted lenni. - mondtam halkan a fülébe, kicsit megérintettem a nyakát is az ajkaimmal.
-Kris! - szólt rám.
-Oké! De otthon nem szabadulsz tőlem. - rá vigyorogtam, mire Ő vörös lett.
-Akkor... ez most randi volt? - szólalt meg mellettem Suho. Sétálni volt kedvünk, így a fél órás utat amit ide taxival tettük meg, haza sétával.
-Nem tudom. Én csak sima mozira hívtalak. De, ha akarod, lehet randi is. - vontam vállat.
-Oké, akkor ez randi volt. - bólintott. -Amúgy, miből jöttél rá, hogy meleg vagyok? - kérdezte.
-Éreztem. Általában vonzom őket. Plusz a gesztusaid, zavarba jössz ha rád nézek, szóval nem volt nehéz. - annyit hazudok neki, hogy megnyílik lassan alattam a Föld.
-Nem is jövök zavarba! - háborodott fel.
-Pont azt szűrted le ami a legigazabb. - nevettem el magam.
-Benga nagy állat vagy, hallod-e? - nézett fel rám.
-Ha tudnád milyen nagy. - villantottam rá egy sötét pillantást. Olyan vörös lett mint a pulcsim. -194 magas vagyok, Te meg perverz. - nevettem el magam.
-Wufan! - szólt rám.
-Hé! Nem én gondoltam rosszra. - vontam vállat.
-Gonosz! - vágott vállba.
-Perverz törpe. - néztem rá. Szemei az ajkaimon ragad, Én pedig elmosolyodtam. Mindig is szerette ha mosolygok, azt mondta, nem vagyok olyan rideg. Haza érve elment zuhanyni, Én pedig a szobámba, és azon agyaltam, menjek e be hozzá, vagy sem.
Amíg gondolkodtam, Suho végzett és a konyhában volt. Kimentem, és az ajtónak dőlve figyeltem. Tényleg nagyon szeretem. Az életem nem tudom elképzelni nélküle, Ő állt mellettem a harcban, amikor nem tudtam mit tenni, amikor elvesztettem egy vagy több társam...
Ő volt a támaszom, és olyan rossz, hogy Ő semmit se tud az egészről, Én pedig igen, és minden emlék élénken él bennem, és ahogy a karjaimban halt meg.

/Exo/ 4.rész.

Nem vagyok az az udvarlós fajta. Ezt mindig az orrom alá dörgölte.
"Kris, légy kicsit romantikus."
 "Kris! Mosolyogj. Szeretem ha mosolyogsz"
"Kris, néha jó lenne, ha nem csak letámadnál"
Kris így, Kris úgy, és az év alatt teljesen papucs lettem.
  Sehun és Minseok mindig ezzel piszkált, Xiumin Laytől kapott, Sehunt pedig Luhan dorgálta meg, Én meg röhögtem rajtuk.
Voltak azért szép pillanataink a fiúkkal ebben a rossz helyzetben.
Suho elszállásolta a fiúkat, engem pedig be a szobámba. Az ajtót bezártam, Őt fogtam és neki nyomtam, szegény akkorát nyikkant, ijedtében, hogy majd nem elnevettem magam.
-Kris... - remegett meg.
Ajkaim a nyakára vezettem, ott finoman megpusziltam, mert tudom, hogy azt nagyon szereti. Csábítás első lépés kész. Most jön a kettő, ami több fázisos, de megéri. Első fázis: Egy gyengéd csók. Mint egy szűz kislány, úgy remegett a karjaimban. Szemei becsukva, mancsai görcsösen markolták a vállam, de nem tolt el, hanem visszacsókolt. Igaz, csak egy pillanat volt, de megtette.
-Most kicsit piás vagyok,  holnap nem igen fogok emlékezni arra amit tettem. Viszont Te ne légy ezért szomorú. Nem csak a pia miatt teszem amit. - mondtam neki halkan. Újra megcsókoltam. Puha ajka hozzásimult az enyémhez, nem lehet betelni vele. Ez volt mindig is a bajom.
-Oké? - szólaltam meg a csók után. Bólintott, én elengedtem, Ő pedig kiment.
Chanyeol jött be pár perc múlva.
-Hogy ment? - suttogta.
-Azt hiszem jól. Jongin? - ültem le.
-Már jobban. Most épp wc előtt térdel, azt mondta, olyan érzése van mintha megerőszakolták volna az elméjét olyan rosszul van.
-Igen. Tényleg rossz érzés, de csak Ő képes befogadni Luhant. Hamar ráhangolódik.- néztem rá.
-Jó tudni. Kris... mi lesz ha nem sikerül? És mi meghalunk?
-Ezt nem fogom engedni. Akkor se engedtem... most se fogom. - néztem rá.
Szerencsés Baekhyun, hogy vele van, mindig megvédik egymást.
Tisztázás végett; csak Luhan-Sehun, Chanyeol-Baekhyun, és Jongin - Kyungsoo egy pár.
A többiek csak úgy vannak, mint a társak, az erejük miatt.
Na meg én és Joonmyeon. De, otthon, úgy láttam Minseok és Lay páros is kezd "melegedni" de ez lényegtelen. Nekem az.
Chanyeol ment segíteni Kainak, én pedig a plafont kezdtem nézni.
Nem sok idő maradt, hogy helyre hozzam a dolgokat. Első dolog, mindenképp Suhonak belém kell szeretnie. Második dolog, Joongot eltávolítani, harmadik dolog, valahogy megvédeni a Fát, és negyedik, megölni Jaejoongot.
Ma is szívesen megtettem volna, de az túl hamar ment. És úgy látszik, hogy Suho kezd bedőlni neki, mivel megváltozott pár dolog otthon. Kíváncsi vagyok, hogy ha itt végzek, maradok!?
Itt maradhatok Suhoval? És akkor a régi jövőm eltűnik? Szerintem igen. Hisz az már nem reális hely, nincs háború, nincs vírus, semmi sincs. Szóval Én itt maradok, és élek tovább.


Két napja Suho kerül. Ha kimegyek a konyhába, Ő a nappaliba visz valamit, vagy fürdeni megy, esetleg aludni. Már jól megtanultam mikor kerül, és mikor haragszik rám. Ha haragszik, akkor abban a helyiségben marad, és morog ahol én vagyok, ha pedig kerül, akkor -szerinte-, feltűnésmentesen közlekedik, csinál valamit közben, mintha nem lenne zavarban, vagy nem lenne ideges.
-Mit szólnál egy mozihoz? - szólaltam meg halkan.
Épp virágot locsol, pedig tegnap meglocsolta őket. Rám pillantot. -Kicsit unatkozom, és a fiúk foglaltak. Te pedig itthon vagy. Nos? - neki dőltem az ajtófélfának.
-Mehetünk. - mosolygott.
-Akkor megyek átöltözök. - indultam a szobámban, Joonmyeon pedig mint akit rakétából lőttek ki, szaladt a szobájába.
Izgatott lett, mindig ilyen volt ha "randira" mentünk.
Ő mindig azt mondta, randi, én azt, hogy szörnyet vadászni.
Akkor amikor először voltunk moziban ketten, akkor támadtak meg először a szörnyek, és rá pár hónapra már minden megváltozott. Mi a Föld alá szorultunk, és fent pedig folytak a harcok.

/Exo/ 6.rész.

Rossz volt érezni, ahogy kiszáll belőle az élet, utolsó mondata pedig az volt, hogy: Szeretlek!
Véres kezével még az arcom is megérintette, amibe a szívem is  beleszakadt. Tényleg nem egy érzelgős pasi vagyok. Mindig arra neveltek, hogy legyek erős, kemény, és ne engedjem közel az embereket, mert ha megszeretek valakit, és elvesztem, az hatalmas fájdalommal jár. Igazuk volt. Itt áll előttem, tea vizet várja, közben füles a fülében, kis kanál a szájában, és a filterrel játszik, él, és Én még mindig érzem, ahogy az arcomhoz ér, és suttogva mondja, utolsó szavát. Annyi mindent átéltünk, rosszat, és jót, amire csak Én emlékszem.
Nos, annyira elbambultam, Őt nézve, hogy ha nem nézek a bal kezére, észre se veszem, hogy mozog, a mosogatóból a víz pedig egy rózsát formált, aztán Suho rá nézett, mire elmosolyodott, és az arcom formálódott ki, és mosolyogtam. Le voltam fagyva. Ezt nem tudtam! Én akkor jöttem rá, hogy erőm van, amikor kitört a háború, Ő pedig csak, úgy játszik a vízzel. Nem mertem szólni, hogy nehogy megijedjen, hanem csendben árnyékába húzódtam, megvártam amíg végez, aztán Én is bementem a szobába. Jonginnal vagy Luhannal kell beszélnem, de nem tudom őket elérni. Hiába írtam a falra a kapu pecsétett, nem nyilt ki. Francba.
Leültem, és kicsit lehiggadva, de még rengeteg kérdéssel a fejemben, átmentem hozzá. Kopogtam, de mivel zenét hallgat, nem hallotta, így csak bementem. Teát ivott, és valamit olvasot. Amikor elé álltam, észre vett, lerakta a bögrét, kiszedte a füleseket, és érdeklődve nézett fel rám.
-Baj van? Olyan sápadt vagy. - kérdezte. Nem válaszoltam, csak lehajoltam, és megcsókoltam. Teljesen kétségbe voltam esve. -Kris! - dőlt hátra.
-Ne most, oké? - felmásztam az ágyra, fölé magasodva támasztottam magam a feje mellett. Nem mert szólni, és eltolni, így csak néztem. Egyre fátyolosabban láttam, és éreztem, hogy pár könnycsepp kiszabadul, akárhogy szorítom össze a szemem. Éreztem a kezét, ahogy a gombjaim kezdte kigombolni, nyakam csókolta meg, aztán a szemeim, és végül az ajkaim. Csókja sós volt, a könnyeim miatt, de majd bele fulladtam úgy faltam az ajkait. Sose tudtam megunni ezt az érzést amit Ő váltott mindig ki belőlem. Testem szinte hozzá simul, annyira beleillik a karjaimba, mintha nekem lett volna alkotva.
Éreztem, újra, azt a forráságot amit Ő adott, ahogyan magába fogadot, ajkait az enyémen, apró nyögéseit, amit minden pillanatban hallanék. Nem voltam gyors, sőt, még, Ő nyöszörgött a karjaim alatt, hogy gyorsabban, de minden percet ki akartam élvezni vele.
-Kris... kérlek... - nézett rám.
-Ne légy ilyen telhetetlen. - mozdultam meg, ajkába harapott, és felemelte a fejét, ezzel szabaddá téve a nyakát. Újra megmozdultam, közben a nyakára hajoltam és picit megharaptam, jobban belé csúsztam, amitől felnyögött. Szóval eltaláltam azt a pontját. Persze lágyan mozogtam ugyan arra a pontra koncentrálva, amitől látszott, hogy kezd kikészülni, és lassan Én is kezdek a csúcsra jutni. Nyakába bújtam,jobb kezemmel a tarkóját fogtam, bal kézzel pedig támaszkodtam a könyökömön, és felgyorsítottam. Ő a hátam és a karom fogta, arca pedig a vállgödrömbe furta. Most ha azt mondanám neki, hogy szeretem, szerintem hülyének nézne, ezért inkább magamban hagytam. Sose mondtam neki, hogy szeretem, csak ha kiszedte belőlem, és akkor olyan boldog volt mindig.
Nem voltam fáradt miután mellé feküdtem. Egyszerűen magamhoz öleltem, és a hasát cirógattam. Persze már volt rajtunk alsó, és letakarítottuk magunkat.
-Elmondod mi a baj? - kérdezte halkan. Feje a karomon, háta a mellkasomnak döntve, bal kezét összefűzte az én bal kezemmel. Mindig így feküdtünk, akár volt valami akár nem. Jó volt így.
-Nem. Most még nem szeretném. - mondtam. Fejem a vállára raktam.
-Rendben. - motyogta.
Eszembe jutott amikor először lefeküdtünk. Kis erőszakos volt, meg részeg, akkor mondta el először, hogy szerelmes belém, és, hogy megkeserítem az életét, meg egy mocskos dög vagyok, mert ennek ellenére, és ahogy viselkedem vele, Ő akkor is szerelmes belém, és ha most nem hagyom, hogy megcsókoljam, tökön rúg. Igen, kicsit veszélyes ha iszik. Letolt a kanapéra, Én pedig a sokk miatt hagytam magam. Az ölembe ült, velem szembe, lovagló ülésben, és megcsókolt. Furcsa érzésem volt, egyszerre volt alkoholos és édes, ami miatt nem akartam elengedni, Ő pedig volt oly bátor, hogy megerőszakolt. Ezen mennyit nevettem utána.
Suho teljesen hozzám bújt, és el is aludt. De Én nem tudtam. Túl sok emlék rohamoz meg ha vele vagyok, ha látom, vagy rá gondolok, ez pedig fáj, mert ezekkel az emlékekkel egyedül vagyok.

/Exo/ 3.rész.

Mocorgásra keltem. Aztán arra, hogy törölgetnek.
-Hagyd... úgy is megyek zuhanyozni. - mondtam álmosan.
-Bocsi. Nem volt szándékosan, meg...
-Semmi baj Joonmyeon. - húztam vissza, és megöleltem. Szegény lefagyott mint a Windows, de nem érdekel. Mellettem van, a karjaimban, velem, és él!
-Kris... - suttogta.
-Hmm? - morogtam.
-WC-re kell mennem. - motyogta. -Tartsd vissza.
-Nem megy. Sok volt tegnap a tea...
Elengedtem, ő pedig kirohant a mosdóba. Reggel kilenc óra. El kell mennem a Fához, és meg kell keresni Chanyeolt. Aki valószínűleg Baekhyun nyakán csüng. Mint mindig. De majd meglássuk.  Na, mindegy.
-Reggelit? - hallottam Suho hangját már a konyhából.
-Csak egy kávét. Ébren kell maradnom, de tele hassal nem könnyű, és dolgom van. - mondtam. Közben felültem. Hajamba túrtam, majd nyújtóztam egyet.
Délután kettő. Furcsa érzés kerit hatalmába, Chanyeolt nem találom, Kai sincs, az út a Fához, le van blokkolva, nem tudom megnyitni.
-Suho! - néztem a kávézóban ülő fiúra. Méreg kerített hatalmába, ugyan is Vele volt. Meghúztam magam az egyik sarokban, amikor észre vettem Kait, és Chanyeolt. Ők is Suhot figyelték. Először nem értettem miért, aztán leesett.
-Chanyeol. - fogtam meg a nyakláncom. A jövőben, ezeken keresztül kommunikáltunk. Születésünk óta megvan, az erőnkhöz kapcsolódik.  Ijedten kapta fel a fejét, és nézett Jonginra.
-Kris? - nézett szét. Hála az égnek, hogy tudják ki vagyok. Szóval az Én Jonginom volt náluk. Gondoltam, hogy elmegy, s tájékoztató add a fiúknak, mert nekik már rég megvolt az erejük, voltaképp, már születés óta gyakorolják. Itt a többiek csak most érzékelik mi is van.  Luhan segített Jonginnak, hogy beszéljen az itteni fiúkkal, mivel gondolatolvasó, és manupulalni tudja mások gondolatát.
-Szembe!
Azonnal átjöttek, és megálltak velem szemben.
-Először azt hittem Kai hülye, és az elmémmel játszik amikor aludtam, de miután Kai mondta, hogy álmában saját, magával beszélt, bekekszeltem. Szóval igaz minden amit mutatott? - hadarta Yeol.
-Igen. Suho az egyetlen aki megtísztithatja a Fát. De mivel Ő - mutattam arra a személyre aki megölte a jövőben -Megölte még az előtt, hogy oda értünk volna, hogy megmentsük, minden megváltozott. Én ide kerültem, rendbe hozni amit elrontottam. - mondtam. 
-Fuuuu! Ez félelmetes hallod!? - borzongott meg Chanyeol.
Tényleg az.
Tovább figyeltük Őket, amíg rám nem nézett Jaejoong. Kígyó szemeit rám villantotta, ebből azonnal rájöttem, Ő az Én jövőmbeli JJ. Nem az itteni.
Fene bele, hogy került ide? Szívesen ketté szedném most azonnal, de akkor nem tudom mi lenne a következménye az egésznek, és mivel Suho is ott van, nem kockáztatok. Mindennek úgy kell lennie mint először, csak most néhány részlet eltér. De nem is baj, így tudom, hogy vele vagyok, és megtudom védeni, amíg csak el nem jön az idő.

Chanyeol szája be nem állt, hazáig figyeltük, őket, Én pedig már füstöltem tőle.
-Hallgass már Yeol! - szólt rá Jongin.
-Oké. - húzta össze magát a fiú.
-Kösz. - mondtuk egyszerre Jonginnal.
Már jó húsz perce beszélgetnek Suho-ék, és ha jól látom, JJ udvarol, ami nagyon nem jó. Ránk nézve biztos. Ha mást szeret meg, mint például JJ-t, akkor biztos, hogy valami változni fog, ami megint csak nem jó.
Joong odahajolt Suho-hoz, de Suho elhajolt, és zavartan felnevetett, és felmutatott a lakásra. Ha megcsókolta volna, biztos vagyok benne, hogy oda mentem volna, és megölni.
-Kris... - suttogta Kai. Ránéztem. Szemei fehér volt, arca sápadt.
-Luhan! - szóltam halkan. -Gond van? Hol van Jongin? - fogtam meg ezt a Jongint.
-Nem tudjuk mi a baj. Nem tudunk a Fához menni. Jongin eltűnt, én pedig a testemben ragadtam, csak kivetítve vagyok jelen mindenhol. Chanyeol pedig hol fellobban, hol elájul. Valami nem stimmel. Lépned kell, hogy Suho beléd szeressen, vagy mi meghalunk. A Fa pedig meg lett mérgezve, és nem a vírussal, hanem mással. De most megyek, mert fogyik az erőm. Kyungsoo pedig ki van akadva. Vigyáz magadra. - Luhan ahogy kilépett Jonginból, Jongin a karjainkba ájúlt. Ketten fogtuk Chanyeollal.
-Vigyük fel. Csinálj úgy mint aki részeg. - suttogtam.
  Chanyeol bólintott, és egy üveg piát is elő vett, de, hogy honnan, na az rejtély.
Jól meghúztuk, és álnevetve elindultunk a páros felé. Suho meglepődött, de nem szólt, Joong pedig ideges lett.
-Hát Ti? - segített Suho. -Bocsi Jae, segítek felvinni a fiút, majd máskor beszélünk. - intett a férfinek, Én pedig úgy csináltam, mint aki hányni készül, így Suho segített felvinni Kait, Én pedig szó szerint falhoz vágtam azt a kígyót.
-Takarodj Suho közeléből. - sziszegtem neki.
Felnevetett, és eltűnt. Utálom amikor ezt csinálja. Undorító csúszó-mászó.
Én is felindultam, az ajtóban pedig bedőltem. Indul a hódító hadjárat!

/Exo/ 2.rész.

Békésen alszik, Én pedig nézem. Megint zene hallgatás közben aludt el, rá tekeredett a fülhallgatója, hason fekszik, kócos, és kifolyt a nyála. Hányszor rám tört reggelente a röhögés, mert tiszta nyál volt a felkarom, a vállam, a pólóm, szóval mikor, hogy feküdt rajtam, mindig nyálas lettem. De nem bántam. Óvatosan, pár tincset eltoltam az arcáról, hogy lássam. Hiányzik. És most olyan nyugodt az arca. Nem ideges, nyugodt az álma is, és nem aggódik értem, vagy a többiekért.
Miután egyedül maradtam amikor elment vásárolni, lezuhanyoztam és mivel fáradt voltam, azonnal elaludtam amint ágyat értem. A hangjára keltem.
Talán két három napja nem aludtam. Folyton figyeltem, utasításokat adtam ki, Suho pedig nem győzött anyáskodni felettem, járt utánam ha nem ettem, és igen csak rossz volt, ha büntit kaptam tőle. Kész pokol volt amikor bevágta a durcás gyereket, és még csak hozzá se érhettem, meg amikor előttem öltözött át fürdés után... kész kín volt. Kis gonosz volt Ő is azért.
Megmoccant, Én pedig most vettem csak észre, hogy az arcát cirógattam. Azonnal behúzódtam a sarokba, ahol a sötétség, jótékonyan takart el. Megtanultuk, hogy lehet használni a sötétséget, a sötétség ellen. Hasznos dolog.   Leszedte magáról a fülhallgatóját, vizet ivott, és a másik oldalra fordulva, aludt tovább. Vigyorogva néztem rajta végig, most úgy végig simitanám a testét, mint mindig, de inkább kiosontam, és elmentem aludni.
Finom illat keltet újra. Kicsoszogtam a forráshoz. Dúdolva állt a tűzhely előtt, és úgy láttam vacsorát csinált. Jó sokat aludtam. Már másnap délután, vagyis este hat volt.
-Már azt hittem mentőt kell hívni hozzád, vagy minimum a hulla szállítókat. Kétszer voltam bent hozzád, hogy gyere enni, de semmire se reagáltál. - szólalt meg Joonmyeon. Nem vagyok érzelgős típus, de az Ő hangjától ellágyulok. Egy nő nem volt képes ilyenre, pedig sok megfordult az ágyamban. De képes egyetlen hanggal, szóval, a merev énem kezes báránnyá tenni. Feszült testem is azonnal el lazul.
-Jó pár napja nem aludtam. Bocsánat, ha gondot okoztam. - picit meghajoltam.
-Nem okoztál gondot, csak aggódtam. - nézett rám. -De most legalább tudom az okot, miért aludtál olyan sokáig.
-Bocsi. - fáradtan a hajamba túrtam, ami szanaszét állt, és rá mosolyogtam. Amióta ismerem, sokkal többet mosolygok. Alapból, egy morcos fazon vagyok amúgy. 
-Ülj le, biztos éhes vagy. - és igen, megkordult a gyomrom, mire elnevette magát.
Úgy sürgött forgott körülöttem, mint rég. Ami mindig kiakasztott. -Ülj már le! Ne rohangálj! - kaptam el a karját, és magam elé húztam.
-De... És a... - dadogott.
-Egyedül nem fogok enni, pedig éhen halok. Szólva, ülj le kérlek, egyél, utána bepótolhatod a kilométer hiányod. - szóltam rá.
Zavartan nézett a kezemre, aztán bólintott. -Köszönöm.
Leült, és csendben, enni kezdtünk.
Így belegondolva, rengeteg dolog hiányzik. Megint azzal jöttem volna most, hogy hiányzik a főztje, és így tovább. De inkább hallgatok.
-Tejet, vagy narancs levet? - állt fel.
-Tejet. - raktam le a pálcikákat, és megtöröltem az ajkaim. Hónapok óta, most ettem magam degeszre.
-A tej jó, vacsora után. Főleg ha nehezet ettél. - mindig elmondta. Tisztára mint egy anya. Tényleg! Őket is meg kell látogatnom.
-Ezt nem tudtam. - dehogynem. De erről nem kell tudnia.
Vacsora után, a nappaliba mentem. Amikor elpakolt, két bögre teával tért vissza.
-Na, akkor beszéljünk.
-Lakbért természetesen minden hónap elején kifizetem. Beszállok a számlákba, és a kajába, de ne várd, hogy én fogok főzni! Kész élet veszély vagyok ott bent. - mutattam a helyre. Elnevette magát.
-Lényegre törő. És magabiztos. Ez jó. - kuncogott.
-Csak az igazat mondtam. - vontam vállat.
-Van most valakid, akit gyakran láthatunk majd itt?
-Nincs. Meghalt a barátom. - hangom rideg lett. Meglepődött fejet vágott, gondolom, nem hitte, hogy "meleg" vagyok. Amúgy se vagyok az, mivel Ő az egyetlen aki megmozgat bennem bármit.
-Részvétem. - mondta szomorúan.
-És Te? Van barátnőd? Szükségem lesz füldugóra? - mosolyogtam.
-Nem. Nincs. - felsóhajtott.
-Pedig azt hittem van. Nézünk valami filmet?
Férfiakhoz híven! Akció filmet néztük. Suho meg bealudt rajta, és Én meg, mivel nem voltam fáradt, végig néztem, aztán még vagy három mesét. Végül hoztam egy takarót, betakartam Suhot, aki azonnal nekem dőlt, és befészkelte magát a karjaimba. Ugye, nem kell mondanom, milyen hatással volt rám? De inkább megöleltem, és el aludtam.

/Exo/ 1.rész.

Jó újra emberek közt lenni. És nem szörnyek közt. Miután minden megváltozott, hónapról hónapra, a fertőzött emberek, alvilági lényekké változtak, a tiszta emberek a Föld alá kényszerültek.
Csak azok maradtak életben fent, akiknek ereje volt. Suhonak a víz az ereje, enyém a repülés és más tárgyak mozgatása. De ne ragadjunk le a jövőn.
Emlékszem az első találkozásra Suhoval.
Egy kávézóban volt. Én véletlenül neki mentem, és le is szidtam, Ő pedig csak csendben hallgatott, és az ingem törölgette. Gonosz voltam vele, és undok, Ő pedig kedves. Arra is emlékszem, mi volt rajta.

Kalap, egy fehér póló, rajta egy mellény, fekete farmer.
És amikor rám pillantott -mármint fel rám, mert magasabb vagyok-, elpirult. Zavarban volt.
Rá két hétre, kiraktak a lakásomból, mert nem fizettem a lakbért, és Ő pedig pont az orrom előtt rakott ki egy cetlit, hogy lakótársat keres, én pedig nem kaptam az alkalmon.
De Ő, igen. Úgy látszik, itt rontottam el az első dolgot. Mert akkor nem itt lennék.
Innen kezdődik a mi kis mesénk. Egyre többször futottam vele össze, közös lett a haveri társaság, és két év kellett rá, hogy rá jöjjek, Suho, meleg, szerelmes belém, Én pedig azzal védekeztem a saját szerelmem ellen, és ellene, hogy durva, undok, és gonosz voltam vele. Pedig szerettem. Csak magamnak se mertem bevallani, mivel csak nők fordultak meg az ágyamban.
És most itt állok, és várom, hogy mikor rakja ki a lapot, hogy szabad az egyik szobája.
Ha jól emlékszem, Luhannal lakott akkor, de megismerte Sehunt, akivel egy pár lettek, vettek egy lakást, és Suho egyedül maradt.
Percre pontosan megérkezett, kiragasztotta a lapot, aztán mosolyogva szét nézett a többi hirdetés közt, és távozott. Én odaléptem, letéptem a lapot, és megcéloztam a lakását.
Várnom kellett, mivel nem volt otthon, Kaival volt valahol, akkor, együtt voltak, vagyis csak próbálkoztak.
-Szia Suho! - köszöntem a fiúra. Próbáltam, nem rá vetni magam, mert amikor utoljára láttam, halott volt, és rettenetesen hiányzik.
-Szia... - nézett rám ijedten.
-Kris. - mosolyogtam rá, mire elpirult.
Hatalmas önkontroll kellett ahhoz, hogy fel ne emeljem a fejét, hogy lássam azt a rózsaszín pírt az arcán, s csókoljam meg. Három éve ismerem, abból egy évet egy párként töltöttük, és mindig zavarba hoztam, bármit mondtam, vagy tettem. De amilyen csendes, és alázatos, olyan vad, ha ágyról van szó.
Na tessék! Csak rá gondoltam, már áll a katona. Felsóhajtott, és rám nézett.
-Szóval, szia Kris. Mi járatban? És, honnan tudod a nevem? - felemeltem a lapot, ahová azt írta "...Keresd Suho-t..." -Óh! Igaz. - mondta zavartan.
-Érdekelne a szoba, és ha lehet, még ma beköltöznék, mivel nincs hol aludnom éjjel. - mondtam.
-Persze. Gyere be. - kitárta az ajtót, és beengedett.
A dolgaim még a régi lakás előtt vettem fel, s hoztam el, most ezeket leraktam az ajtó mellé.
Hiányzott a lakása, az atom bunker vagy fogalmam nincs mi volt a neve annak az építménynek ahol voltunk már a vége felé, de szörnyen silány volt.
-Otthonos lakás, meg kell hagyni. Egyedül élsz? - fordultam meg.
A mellkasomnak jött, szokása volt mindig elgondolkodni. És most vagy a hátsó felem tanulmányozta, vagy valamit elfelejtett.
-Bocsánat. - lépett hátra kettőt. -Elfelejtettem valamit, de nem emlékszem mit. De ne is foglalkozz velem. Ez lenne a szoba. - nyitott be a szobába, és előre engedett. -Remélem megfelel. - mosolygott.
-Tökéletes. Köszönöm. Holnap pedig megbeszéljük a fizetési összeget, és a többit. Ha nem gond, most lezuhanyoznék. - néztem rá.
-Rendben. Fürdő jobbra a harmadik ajtó, kendő a szekrényben, viszont én most elmegyek bevásárolni, mert üres a hűtő. Érezd magad otthon. - bólintottam, Ő pedig elment. Régi jól ismert illatok. Kókusz, és vanília keverék, mindent beterít, melegséggel tölt el, hogy újra itt vagyok.
Hirtelen Jongin jelent meg, és nem az itteni verzió, hanem az Én verzióm. Nem teljes formában volt, csak kivetítése. Luhan tud ilyet, de úgy látszik, Kai-val, az időben is tudnak utazni.
-Végre meg vagy. Kész káosz van otthon. Suho egy marok por, Tudod ki is, az emberek is vagy visszaváltoznak, vagy köddé válnak. A Fa is kiakadt, elkezdett rügyezni. - hadarta.
-Rendbe hozom amit elrontottam Kai. Addig vigyázz mindenre, és tájékoztatást kérek. Chanyeol jól van?
-Lábadozik. Luhan most leblokkolt, azért vagyok itt, Lay kómában, túl sokat gyógyított, Kyungsoo úgy ahogy, de jól van. Többiek is jól vannak, és mit látod én is, de fogy az energiám, hozz mindent rendbe Wufan, hamarosan találkozunk. - intett, és eltűnt.
Újra egyedül maradtam.

~Bevezető~

Látni, ahogy a szerelmed a karjaid közt hal meg, szörnyű érzés. Hiába vagyok férfi elsírtam magam. Luhan próbálta kiszedni a karjaimból, De túl görcsösen fogtam ahhoz, hogy sikerüljön is neki.
-Kris! Enged el! Szükség van rád! Hallod? - Lay jelent meg.
-Nem hagyom itt. - morogtam.
-Nem marad itt. Luhan és Sehun elviszi innen Suhot, csak enged el. - mondta.
 Felnéztem. Lay arca néhány helyen véres volt, izzadt volt, és fáradt. Adtam egy utolsó csókot Suho ajkaira, aztán hagytam, hogy Luhan és Sehun elvegye tőlem, én pedig szinte üres lettem.
-Szólj a többieknek. Ideje a sárkánynak felélednie! - álltam fel. -Tűnjön el mindenki innen. - kezeim ökölbe szorítottam, és elindultam a végzettem felé.
-Wufan! Erre nem vagy felkészülve. - mondta Xiumin.
-Akkor is megbosszulom Joonmyeon halálát. Szóval, vagy eltakarodtok, vagy Ti is porrá égtek, mert nem leszek kíméletes. - indultam el.
Előttem a fiúk szét váltak, aztán lassan mindenki, aki a jó oldalon volt, abbahagyta a harcot, visszavonult, és eltűnt. Biztos helyre. Körülöttem megjelent az erőm, így engem nem mertek megtámadni. Megálltam pont a domb előtt, ahol Ő állt.
-Óh! A kétségbe esett szerelmes. Nem esett ám nehezemre kioltani, életed szerelme, életét. Észre se vette, hogy a háta mögött vagyok, annyira védett téged. - gúnyosan rám vigyorgott.
Elmosolyodtam, aztán kicsit meghajolva, mély levegőt véve ordítani kezdtem. Először nem értette senki mi történik, de ahogy kirobbant belőlem az energia, minden porrá vált. Akár egy atom bomba! Mindent elsöprő erőm, még Őt is porrá égette, én pedig vissza akartam fordítani az időt, hogy minden elölről kezdődjön, és helyre hozzám, amit elrontottam. Mikor újra kinyitottam a szemem, egy sikatorbam álltam, kint pedig, emberek nyüzsögtek. Végre látok újra embereket. Elmosolyodtam.
Úgy látszik, kaptam egy utolsó esélyt, hogy rendbe hozzám, amit elrontottam.