Békésen alszik, Én pedig nézem. Megint zene hallgatás közben aludt el, rá tekeredett a fülhallgatója, hason fekszik, kócos, és kifolyt a nyála. Hányszor rám tört reggelente a röhögés, mert tiszta nyál volt a felkarom, a vállam, a pólóm, szóval mikor, hogy feküdt rajtam, mindig nyálas lettem. De nem bántam. Óvatosan, pár tincset eltoltam az arcáról, hogy lássam. Hiányzik. És most olyan nyugodt az arca. Nem ideges, nyugodt az álma is, és nem aggódik értem, vagy a többiekért.
Miután egyedül maradtam amikor elment vásárolni, lezuhanyoztam és mivel fáradt voltam, azonnal elaludtam amint ágyat értem. A hangjára keltem.
Talán két három napja nem aludtam. Folyton figyeltem, utasításokat adtam ki, Suho pedig nem győzött anyáskodni felettem, járt utánam ha nem ettem, és igen csak rossz volt, ha büntit kaptam tőle. Kész pokol volt amikor bevágta a durcás gyereket, és még csak hozzá se érhettem, meg amikor előttem öltözött át fürdés után... kész kín volt. Kis gonosz volt Ő is azért.
Megmoccant, Én pedig most vettem csak észre, hogy az arcát cirógattam. Azonnal behúzódtam a sarokba, ahol a sötétség, jótékonyan takart el. Megtanultuk, hogy lehet használni a sötétséget, a sötétség ellen. Hasznos dolog. Leszedte magáról a fülhallgatóját, vizet ivott, és a másik oldalra fordulva, aludt tovább. Vigyorogva néztem rajta végig, most úgy végig simitanám a testét, mint mindig, de inkább kiosontam, és elmentem aludni.
Finom illat keltet újra. Kicsoszogtam a forráshoz. Dúdolva állt a tűzhely előtt, és úgy láttam vacsorát csinált. Jó sokat aludtam. Már másnap délután, vagyis este hat volt.
-Már azt hittem mentőt kell hívni hozzád, vagy minimum a hulla szállítókat. Kétszer voltam bent hozzád, hogy gyere enni, de semmire se reagáltál. - szólalt meg Joonmyeon. Nem vagyok érzelgős típus, de az Ő hangjától ellágyulok. Egy nő nem volt képes ilyenre, pedig sok megfordult az ágyamban. De képes egyetlen hanggal, szóval, a merev énem kezes báránnyá tenni. Feszült testem is azonnal el lazul.
-Jó pár napja nem aludtam. Bocsánat, ha gondot okoztam. - picit meghajoltam.
-Nem okoztál gondot, csak aggódtam. - nézett rám. -De most legalább tudom az okot, miért aludtál olyan sokáig.
-Bocsi. - fáradtan a hajamba túrtam, ami szanaszét állt, és rá mosolyogtam. Amióta ismerem, sokkal többet mosolygok. Alapból, egy morcos fazon vagyok amúgy.
-Ülj le, biztos éhes vagy. - és igen, megkordult a gyomrom, mire elnevette magát.
Úgy sürgött forgott körülöttem, mint rég. Ami mindig kiakasztott. -Ülj már le! Ne rohangálj! - kaptam el a karját, és magam elé húztam.
-De... És a... - dadogott.
-Egyedül nem fogok enni, pedig éhen halok. Szólva, ülj le kérlek, egyél, utána bepótolhatod a kilométer hiányod. - szóltam rá.
Zavartan nézett a kezemre, aztán bólintott. -Köszönöm.
Leült, és csendben, enni kezdtünk.
Így belegondolva, rengeteg dolog hiányzik. Megint azzal jöttem volna most, hogy hiányzik a főztje, és így tovább. De inkább hallgatok.
-Tejet, vagy narancs levet? - állt fel.
-Tejet. - raktam le a pálcikákat, és megtöröltem az ajkaim. Hónapok óta, most ettem magam degeszre.
-A tej jó, vacsora után. Főleg ha nehezet ettél. - mindig elmondta. Tisztára mint egy anya. Tényleg! Őket is meg kell látogatnom.
-Ezt nem tudtam. - dehogynem. De erről nem kell tudnia.
Vacsora után, a nappaliba mentem. Amikor elpakolt, két bögre teával tért vissza.
-Na, akkor beszéljünk.
-Lakbért természetesen minden hónap elején kifizetem. Beszállok a számlákba, és a kajába, de ne várd, hogy én fogok főzni! Kész élet veszély vagyok ott bent. - mutattam a helyre. Elnevette magát.
-Lényegre törő. És magabiztos. Ez jó. - kuncogott.
-Csak az igazat mondtam. - vontam vállat.
-Van most valakid, akit gyakran láthatunk majd itt?
-Nincs. Meghalt a barátom. - hangom rideg lett. Meglepődött fejet vágott, gondolom, nem hitte, hogy "meleg" vagyok. Amúgy se vagyok az, mivel Ő az egyetlen aki megmozgat bennem bármit.
-Részvétem. - mondta szomorúan.
-És Te? Van barátnőd? Szükségem lesz füldugóra? - mosolyogtam.
-Nem. Nincs. - felsóhajtott.
-Pedig azt hittem van. Nézünk valami filmet?
Férfiakhoz híven! Akció filmet néztük. Suho meg bealudt rajta, és Én meg, mivel nem voltam fáradt, végig néztem, aztán még vagy három mesét. Végül hoztam egy takarót, betakartam Suhot, aki azonnal nekem dőlt, és befészkelte magát a karjaimba. Ugye, nem kell mondanom, milyen hatással volt rám? De inkább megöleltem, és el aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése