Csak azok maradtak életben fent, akiknek ereje volt. Suhonak a víz az ereje, enyém a repülés és más tárgyak mozgatása. De ne ragadjunk le a jövőn.
Emlékszem az első találkozásra Suhoval.
Egy kávézóban volt. Én véletlenül neki mentem, és le is szidtam, Ő pedig csak csendben hallgatott, és az ingem törölgette. Gonosz voltam vele, és undok, Ő pedig kedves. Arra is emlékszem, mi volt rajta.
Kalap, egy fehér póló, rajta egy mellény, fekete farmer.
És amikor rám pillantott -mármint fel rám, mert magasabb vagyok-, elpirult. Zavarban volt.
Rá két hétre, kiraktak a lakásomból, mert nem fizettem a lakbért, és Ő pedig pont az orrom előtt rakott ki egy cetlit, hogy lakótársat keres, én pedig nem kaptam az alkalmon.
De Ő, igen. Úgy látszik, itt rontottam el az első dolgot. Mert akkor nem itt lennék.
Innen kezdődik a mi kis mesénk. Egyre többször futottam vele össze, közös lett a haveri társaság, és két év kellett rá, hogy rá jöjjek, Suho, meleg, szerelmes belém, Én pedig azzal védekeztem a saját szerelmem ellen, és ellene, hogy durva, undok, és gonosz voltam vele. Pedig szerettem. Csak magamnak se mertem bevallani, mivel csak nők fordultak meg az ágyamban.
És most itt állok, és várom, hogy mikor rakja ki a lapot, hogy szabad az egyik szobája.
Ha jól emlékszem, Luhannal lakott akkor, de megismerte Sehunt, akivel egy pár lettek, vettek egy lakást, és Suho egyedül maradt.
Percre pontosan megérkezett, kiragasztotta a lapot, aztán mosolyogva szét nézett a többi hirdetés közt, és távozott. Én odaléptem, letéptem a lapot, és megcéloztam a lakását.
Várnom kellett, mivel nem volt otthon, Kaival volt valahol, akkor, együtt voltak, vagyis csak próbálkoztak.
-Szia Suho! - köszöntem a fiúra. Próbáltam, nem rá vetni magam, mert amikor utoljára láttam, halott volt, és rettenetesen hiányzik.
-Szia... - nézett rám ijedten.
-Kris. - mosolyogtam rá, mire elpirult.
Hatalmas önkontroll kellett ahhoz, hogy fel ne emeljem a fejét, hogy lássam azt a rózsaszín pírt az arcán, s csókoljam meg. Három éve ismerem, abból egy évet egy párként töltöttük, és mindig zavarba hoztam, bármit mondtam, vagy tettem. De amilyen csendes, és alázatos, olyan vad, ha ágyról van szó.
Na tessék! Csak rá gondoltam, már áll a katona. Felsóhajtott, és rám nézett.
-Szóval, szia Kris. Mi járatban? És, honnan tudod a nevem? - felemeltem a lapot, ahová azt írta "...Keresd Suho-t..." -Óh! Igaz. - mondta zavartan.
-Érdekelne a szoba, és ha lehet, még ma beköltöznék, mivel nincs hol aludnom éjjel. - mondtam.
-Persze. Gyere be. - kitárta az ajtót, és beengedett.
A dolgaim még a régi lakás előtt vettem fel, s hoztam el, most ezeket leraktam az ajtó mellé.
Hiányzott a lakása, az atom bunker vagy fogalmam nincs mi volt a neve annak az építménynek ahol voltunk már a vége felé, de szörnyen silány volt.
-Otthonos lakás, meg kell hagyni. Egyedül élsz? - fordultam meg.
A mellkasomnak jött, szokása volt mindig elgondolkodni. És most vagy a hátsó felem tanulmányozta, vagy valamit elfelejtett.
-Bocsánat. - lépett hátra kettőt. -Elfelejtettem valamit, de nem emlékszem mit. De ne is foglalkozz velem. Ez lenne a szoba. - nyitott be a szobába, és előre engedett. -Remélem megfelel. - mosolygott.
-Tökéletes. Köszönöm. Holnap pedig megbeszéljük a fizetési összeget, és a többit. Ha nem gond, most lezuhanyoznék. - néztem rá.
-Rendben. Fürdő jobbra a harmadik ajtó, kendő a szekrényben, viszont én most elmegyek bevásárolni, mert üres a hűtő. Érezd magad otthon. - bólintottam, Ő pedig elment. Régi jól ismert illatok. Kókusz, és vanília keverék, mindent beterít, melegséggel tölt el, hogy újra itt vagyok.
Hirtelen Jongin jelent meg, és nem az itteni verzió, hanem az Én verzióm. Nem teljes formában volt, csak kivetítése. Luhan tud ilyet, de úgy látszik, Kai-val, az időben is tudnak utazni.
-Végre meg vagy. Kész káosz van otthon. Suho egy marok por, Tudod ki is, az emberek is vagy visszaváltoznak, vagy köddé válnak. A Fa is kiakadt, elkezdett rügyezni. - hadarta.
-Rendbe hozom amit elrontottam Kai. Addig vigyázz mindenre, és tájékoztatást kérek. Chanyeol jól van?
-Lábadozik. Luhan most leblokkolt, azért vagyok itt, Lay kómában, túl sokat gyógyított, Kyungsoo úgy ahogy, de jól van. Többiek is jól vannak, és mit látod én is, de fogy az energiám, hozz mindent rendbe Wufan, hamarosan találkozunk. - intett, és eltűnt.
Újra egyedül maradtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése