/Exo/ 5.rész.

Szerintem, Suho csajnak készült, csak végül pasi lett.  Fél órát rohangált a fürdő és a szobája közt. Mint egy nő. Már halálra birizgáltam a pokróc szélét, amivel a múltkor betakartam, mire kész lett. 
Nem ilyennek ismertem meg,  amikor járni kezdtünk. Vagy lehet ezt az Énét elnyomta, mert túl sokat piszkáltam azért mert túl csajos? Nem tudom, lehet. Aztán láss csodát, egyetlenem harci díszben állt meg előttem.
-Kész vagyok. - mosolygott. Sima farmer, fekete póló, rajta egy ing, baseball sapi. Jól állt neki.
-Akkor menjünk. Csak lesz valami jó film ma. - álltam fel.
Igen, állíthatom, hogy már nem az a Kris vagyok aki voltam ebben az időben.
A mostani 2012-es változatom, nem kezdene beszélgetni vele,  nem venne neki fagyit -amit mellesleg magamnak is vettem -, és nem lenne kedves. Undok, morcos és kötekedő lennék. Hmm, változtam.
-Mi a teljes neved? - kérdezte úton a kivetítő teremhez.
-Wu Fan. - és elnevette magát. Először is ez volt, most se maradhatott ki.  Sokan kiröhögtek a nevem miatt a suliban, és mivel Kanadai vagyok, Kris becenevet választottam.
-Érdekes név. - kuncogott. -Mi Fán... terem az alma. - újra elnevette magát.
-Hülye poén. - néztem rá hunyorogva.
-Oké, igaz. Bocsi. - harapott az alsó ajkára kuncogva, de persze én is elmosolyodtam.
Nem tudom, hogy tudnak ilyen gagyi filmre milliókat kiadni, még a nevét se jegyeztem meg, majd nem elaludtam rajta, és túl hamar fogyott el a nasi, ezért éhes lettem, így elrángattam Suhot egy étterembe.
Ott vitatkozni kezdtünk egy sort, hogy mit vegyünk enni, mert mind a ketten másat akartunk megkóstolni, de így hogy csak kicsit rendelni belőle, nem valami jó.
Hamar el fogyik, és újra vitatkozni kezdenénk melyik is volt a jobb, és abból rendeljünk még. 
Egy módon tudtam csak rávenni, hogy legyen mindkettő, mert így akkor nem kapunk össze melyiket együk előbb, plusz egy harmadik, egyszerűen, megcsókoltam.
-Mind három, és hallgass. Oké? - engedtem el a tarkóját. Akkora szemekkel pislogott, hogy azt hittem kiesik a szeme.
-Oké. - sóhajtott fel. Jó a meggyőző képességem.
Csendben ettünk, Én Suhot néztem, aki el volt gondolkodva, Ő meg evett.
-Most leblokkoltál? Azt hittem neked is bejövök, mint Te nekem. - mondtam halkan.
 Fő a színészkedés, amúgy is tudom, hogy oda-vissza van tőlem.
-Csak fura, hogy valaki így nyomul rám. Nem vagyok hozzá szokva, hogy bárki, nyilvánosság előtt lekapjon. - nézett rám.
-Nem látott senki. - hajoltam a füléhez. -És túl csábító volt az ajkad ahhoz, hogy ne kapjak az alkalmon. Nézd el nekem, hogy nyomulok, csak túlságosan tetszel, és így nem túl könnyű melletted lenni. - mondtam halkan a fülébe, kicsit megérintettem a nyakát is az ajkaimmal.
-Kris! - szólt rám.
-Oké! De otthon nem szabadulsz tőlem. - rá vigyorogtam, mire Ő vörös lett.
-Akkor... ez most randi volt? - szólalt meg mellettem Suho. Sétálni volt kedvünk, így a fél órás utat amit ide taxival tettük meg, haza sétával.
-Nem tudom. Én csak sima mozira hívtalak. De, ha akarod, lehet randi is. - vontam vállat.
-Oké, akkor ez randi volt. - bólintott. -Amúgy, miből jöttél rá, hogy meleg vagyok? - kérdezte.
-Éreztem. Általában vonzom őket. Plusz a gesztusaid, zavarba jössz ha rád nézek, szóval nem volt nehéz. - annyit hazudok neki, hogy megnyílik lassan alattam a Föld.
-Nem is jövök zavarba! - háborodott fel.
-Pont azt szűrted le ami a legigazabb. - nevettem el magam.
-Benga nagy állat vagy, hallod-e? - nézett fel rám.
-Ha tudnád milyen nagy. - villantottam rá egy sötét pillantást. Olyan vörös lett mint a pulcsim. -194 magas vagyok, Te meg perverz. - nevettem el magam.
-Wufan! - szólt rám.
-Hé! Nem én gondoltam rosszra. - vontam vállat.
-Gonosz! - vágott vállba.
-Perverz törpe. - néztem rá. Szemei az ajkaimon ragad, Én pedig elmosolyodtam. Mindig is szerette ha mosolygok, azt mondta, nem vagyok olyan rideg. Haza érve elment zuhanyni, Én pedig a szobámba, és azon agyaltam, menjek e be hozzá, vagy sem.
Amíg gondolkodtam, Suho végzett és a konyhában volt. Kimentem, és az ajtónak dőlve figyeltem. Tényleg nagyon szeretem. Az életem nem tudom elképzelni nélküle, Ő állt mellettem a harcban, amikor nem tudtam mit tenni, amikor elvesztettem egy vagy több társam...
Ő volt a támaszom, és olyan rossz, hogy Ő semmit se tud az egészről, Én pedig igen, és minden emlék élénken él bennem, és ahogy a karjaimban halt meg.